Fiatal nő ül a hatalmas fa tövében, néha egyet kiált: -Na gyertek, már segítsetek! -megpróbál felállni, de próbálkozása teljesen reménytelen. Néhány centinél jobban nem tud felemelkedni, a gravitáció menthetetlenül visszahúzza a biztonságba, az „ennél mélyebbre már nem süllyedhet helyzetébe.” Ennél mélyebbre már nem süllyedhet?! – Anya! Miért teszed ezt velünk? -kiáltja a mellette álló gyermek. –kuss! Ez az én életem! Küldjetek egy férfit! Nekem egy férfi kell!- -Anya, kérlek-, szól a gyermek bágyadt kis hangja, miközben megjelenik az óhajtott férfi, majd mindketten eltámolyognak. A gyermek némán néz utánuk, szívében ott a mérhetetlen fájdalom. Azt mondta, ez az ő élete. De velem? Mi lesz velem? Markol szívébe a fájdalom.

 

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

 

      A képen intelligens fiatal pár, karrier reménysége, öröm, szeretet, két kicsi gyermek, a szülők boldog ölelésében ragyognak. De jó látni őket. Egy nap az apa haza jön és mondja: - elválunk a ház fele és a bútorok…osztozuk. – Miért?- sikolt a társ? Miért teszed ezt velem?-

- Mert már nem szeretlek-, hangzik a válasz. –De a gyerekek?....-Ja őket szeretem a hétvégén velem, lesznek, vagy a mamánál- szól a férj ridegen. – De nekik szükségük van rá! Ne menj el, kérlek.- kiált az asszony kétségbeesve.

- Nem kellesz, már nem bírok veled élni. Ez az én életem !Azt csinálok , amit akarok.-

Az asszony kétségbeesetten zokogva kérdi: -és mi lesz velem, hogyan nevelem  nélküled a gyermekeinket.?- A férj rideg és kimért: -Te is azt csinálsz, amit akarsz!

Két kisgyermekkel, kisemmizve, becsapva. A kép kettétört, s a gyermeki szívekben ott a soha be nem gyógyuló seb. Apa elhagyott.

 

Az én életem, azt csinálok, amit akarok!?

 

     Az asszony gondterhelt, félti férjét, rengeteget dolgozik, késő jön haza, ideges, fáradt. Kedvét keresi mindenben, jaj csak valami baja ne legyen. Annyit küzdöttek már együtt, harminc év , gyermekek, unokák. Az a sok nélkülözés. Nem kellene már ennyit dolgoznia, hiszen szépen eléldegélnének már. Majd egy napon a férj előáll.- el akarok költözni, élni akarom a magam életét. Döbbent néma csend. Mikor már könnyebb lehetne, minden széthull, amit a gyermekeiknek szántak. Szétbomlik a család, amiért annyit küzdöttek… alkohol, betegség, nyomorúság, pénztelenség. Szeméből patakokban folyik a könny. – Miért? Miért tetszed ezt velünk?- kérdezi csendben.- Csak! Az én életem és azt csinálok , amit akarok!-

 

Az én életem és azt csinálok, amit akarok!?

 

       A ravatalnál halk zokogással gyászolók törlik könnyeiket. – Két napja beszélgettünk. Egyszer csak a szívéhez kapott. Szája elkékült egész testében reszketett. Ott ült a szemében a halálfélelem. Az életéért rimánkodott az orvosoknak.- Most velem… mi lesz? Az én életem ki menti meg? Jaj segítsenek……!

S a te életed ki menti meg? Gondoltál már rá?, hogy megéri-e olyan dolgokat keresni az életben , amit nem  tarthatsz meg? S közben hány szíven ejtesz sebet, s hogyan gyilkolod azokat, akiket szeretned kellene?? Te tudod, hogy a te életed ki menti meg?

                                     „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka

                                       Pedig örök élet a mi Urunk Jézus Krisztusban.”Róm: 6. 23   

 

 

Szerző: http://www.hiszed-e.eoldal.hu/  2009.05.01. 07:02 Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vakvezetok.blog.hu/api/trackback/id/tr31096808

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.