"Mert nemzet támad nemzet ellen, és ország ország ellen; és lésznek éhségek és döghalálok, és földindulások mindenfelé."Mt.27.7

Minden alkalommal, amikor átlépem a magyar -román határt mély szomorúság tölt el. Miért kell nekem útlevéllel mennem oda, amely hazám része volt? Miért kell nekem szégyenkeznem azért,hogy amikor  a magyarságomról beszélek akkor nacionalistának neveznek?Miért románozzák le a szétszakított országrészben élő magyar testvéreimet?Azokat pedig akik kivándoroltak egy jobb élet reményében talpnyalók módjára rajongják körbe?Persze ismerem a választ egy Istentől elszakadt, csak önmagával törődő nép tesz ilyet, aki számára sem Isten , sem család, sem haza nem számít, mert becsapott, önmaga is hazugságban élő, csak az önmaga érdekeit figyelembe vévő nép vagyunk, aki , mint a  majmok utánozva másokat , megy a világ hívságai után. Isten ítélete van rajtunk. Vakságunkban nem látjuk meg a másik nyomorúságát, mert, önmagunkkal törődünk csupán.Így vagyunk csúfja ennek a világnak. Senkinek nem fáj, hogy egyedül a magyarság az a nép, amelynek polgárai többen vannak az ország határán kívül, mint belül?Nem fáj, hogy évtizedekkel ezelőtt feldaraboltak bennünket és ma a magyart nem magyarnak mondjuk és a világpolgárság eszméjével nyomorba döntöttük ezt az országot.Alja lettünk ennek a világnak , s a megvetett népek is különbek nálunk.Se Istenünk , se hazánk, a bérünk az amit  megérdemlünk . Szolgasors és nyomorúság.Mikor lesz már ébredés, és bűneink miatt bánat a szívűnkben?A románság hatalmas  nemzeti öntudattal benépesíti Erdélyt,minden kis faluba megépíti a maga templomát, hogy bizonyítsa létjogosultságát. Nekünk pedig nem fáj,mi történik nemzetünkkel, hanem nacionalistának kiáltjuk ki az egységre törekvőket. Hát nem szörnyű ez a rettenetes vakság?Nem szörnyű, hogy a választott vezetőink önmagukon kívül senkit nem szeretnek? Senki nem látja, hogy azok a vezetők, akik liberalizmust é s szabadságot kiáltanak azt azért teszik, hogy önmaguk lehetőségeit növeljék?Aki a család ellen szól az nem szeret, aki a saját házára nem visel gondot, az nem keresi népe javát, mert az nem csupán családjához, hanem népéhez is hűtlen.

"Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserűt édessé, s az édest keserűvé! "Ézs.5.20

Jaj neked nemzetem!Jaj nektek hazug vezetőink!Jaj nekünk, ha  nem hordozzuk Isten igazságát, s nem engedelmeskedünk az Ő akaratának!